Mi a gyógyító beszélgetés? Miért és hogyan van jelentősége a gyógypedagógiai, pedagógiai munkában, hol és hogyan használhatjuk, milyen eszközök és módszerek állnak rendelkezésünkre a használatához, és milyen kompetenciák jogosítanak fel bennünket az alkalmazásukra. Ezeket a kérdéseket igyekszem megválaszolni e bejegyzésemben, pszichológiai és gyógypedagógiai szakirodalmak tanulmányozása alapján, elsősorban Tringer László: Gyógyító beszélgetés c. könyve és Győri Miklós – Billédi Katalin – Bolla Veronika által szerkesztett A humán fogyatékosságok pszichológiája – A gyógypedagógiai pszichológia alapjai c., az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara által 2023-ban kiadott tankönyv A segítő kapcsolat, a segítő szerep pszichológiája c. fejezetének felhasználása által.
A gyógyító beszélgetés egy, a gyógypedagógiában is
használható pszichoterápiás módszer. Carl Rogers személyközpontú
megközelítésére épül, melynek alapja a kliens és a terapeuta közötti empátiás,
őszinte és elfogadó kapcsolat.
Ez a fajta professzionális kapcsolat, amely
meghatározott pszichológiai és kommunikációs törvényszerűségek mentén működik,
a segítő és segítséget kérő között alakulhat ki. Nemcsak terápiás feltételek
esetén, hanem bármilyen helyzetben működhet, amelyben a személy fejlődése a
cél. Így tehát beszélhetünk erről tanár-diák, szülő-gyermek, vezető-beosztott
között is például.
A segítő személy lehet pszichológus, pszichoterapeuta,
szociális munkás, gyógypedagógus, pedagógus, lelkész, orvos, védőnő.
A
segítséget kérő lehet kliens, ügyfél, diák, pedagógus, szülő stb. A hangsúly
mindig a helyzeten van, amelyben az egyik fél a segítséget kérő szerepébe, a
másik pedig a segítő szerepébe kerül, ami lehet teljesen spontán és szubjektív,
illetve lehet tudatosan tervezett szituáció is.
Így kerülhet ilyen szerepbe a gyógypedagógus is, mindamellett,
hogy a gyógypedagógiai munka és maga a habilitációs-rehabilitációs foglalkozás
is már alapvetően egy segítő kapcsolatra és attitűdre épül, mind céljait, mind
eszközrendszerét tekintve. Sok esetben tapasztaltam, hogy a hozzám járó
gyermekeknek is nagyon nagy igényük van arra, hogy meghallgassam őket, hogy
elmesélhessék különböző élményeiket, mert a kétszemélyes helyzet olyan légkört
biztosít számukra, ahol szívesen megnyílnak, megosztják belső világukat,
problémáikat, bizalmukba avatnak. Az ilyen megélések hatására merült fel bennem
az a kérdés és az igény arra, hogy megismerjem, milyen módszereket és
eszközöket használhatnék saját kompetenciámon belül tudatosan alkalmazva,
hogyan tudok ezekben a beszélgetésekben olyan módon részt venni, hogy ezzel is
támogassam tanítványaimat. E folyamat során találtam rá a gyógyító beszélgetés
fogalmára és különböző szakirodalmakra, melyek közül a fent említettek adták
számomra a legértékesebb információkat.
Melyek lehetnek a gyógyító beszélgetés személyi
feltételei, vagyis, milyen követelmények érvényesek a gyógyító beszélgetést
segítő szerepben folytató személyre?
Maximálisan támaszkodnunk kell arra az
alapvetésre, hogy a személyiségünk a munkaeszközünk. Rendelkeznünk kell magas
szintű elméleti és módszertani ismeretekkel, toleranciával, előítéletmentes
attitűddel, empátiával és az azon alapuló hatékony kommunikációs technikák
ismeretével. Szükség van pontos önismeretre, nagyfokú rugalmasságra és
önreflektív szakmai működésre.
A segítő szakember célja beszélgetőpartnere
fejlődésének támogatása, a folyamat tudatos irányítása, megfelelő keretek és
szabályok mentén kialakítva azt a bizalmi légkört, amelyben a beszélgetőpartner
részéről kialakulhat az önmaga iránt érzett felelősségvállalás, ezáltal pedig
fejlődhet az önmegvalósítás folyamata, az önállóság, a pozitív önértékelés,
mivel a beszélgetés folyamán önmagáról nyert információk belátáshoz juttatják, és
ez által elindulhat a változás folyamata.
A segítő szakember részéről lényeges momentum a
határok kijelölése, három dimenzió mentén:
A személyes határok tartását a
reális önértékelés, a kompetenciahatárok tartását a felkészültség és a szerep
kereteinek betartása, a szakmai határokat pedig a szakmai tevékenység és a
magánélet elválasztása garantálja.
A kompetenciák szempontjából a szakirodalom öt szintet
különböztet meg, amelyek közül az első három szinten lehet érvényes a gyógypedagógus
kompetenciája a gyógyító beszélgetés folyamán:
az információnyújtásban, a
döntéstámogatásban és a változás támogatásában. Ezek a szintek egymásra
épülnek, a probléma és a segítség mélysége szerint.
Az első szinten olyan
helyzetekben tudunk segíteni, ha a beszélgetés folyamán egy bizonytalan döntési
helyzetre derül fény, azonban ismeretesek a beszélgetőpartner előtt az
alternatívák – ebben az esetben a lehetőségek és következmények tisztázásában,
az ezekről való ismeretek átadásával nyújthatunk támogatást. A második szinten
bonyolultabb a döntési helyzet, amelynél több ellentétes szempont tisztázásában, míg a harmadik szinten már a belső konfliktus következtében
kialakult bizonytalanság feloldásában, érzelmi feszültség csökkentésében
segíthetünk, adaptívabb viselkedés kialakításának támogatásával.
A további két
szint pszichológus vagy pszichiáter szakember szaktudásához kötött.
A segítő
tevékenységekben tehát közös az alapvető segítő kapcsolatkezelési és pszichés
támogatásra vonatkozó tudás és
eszköztár, elméletek és módszerek, különbség pedig az alkalmazott
megközelítésmódban, a beavatkozási
szintben és a klientúrában van.
Folytatás hamarosan...
