E témakörről azért tartom fontosnak egy önálló bejegyzés elkészítését, mert a téma bővebb kifejtése jobban megvilágítja egy előző posztban említett terület fontosságát (a gyermek megismerése, elfogadása és a bizalmi kapcsolat kiépítése), és némi gyakorlati támpontot, illetve motivációt is adhat ennek megvalósításában.
A kötődés fogalmával és sajátosságaival, a kötődési zavarokkal kapcsolatban az interneten több forrást is találtam (például ezen az oldalon, illetve ezen az oldalon).
Itt nem is ezek a bemutatása a célom – írásomban azzal a speciális területtel foglalkozom, ami az iskolai környezetben, a pedagógus és a diákok között alakul ki és működik, támogató jelleggel.
- a diák életében való aktív részvállalás,
- ehhez az optimális tanulási környezet biztosítása
- a diákok önállóságának támogatása.
A kutatók bizonyos szempontból hasonlóságot találtak a gyermeknek a szülőhöz, illetve a pedagógushoz fűződő kapcsolata között. Ilyen például a harmóniára, a vigasz keresésére, valamint az ellenállásra és az elkerülésre irányuló törekvés. Ezek a viselkedési formák a pedagógus empátiájával, érzelmi azonosulási képességével, érzékenységével is összefüggnek.
A pedagógus és diák közötti különböző kötődési típusok megfigyelése alapján feltételezhető, hogy amennyiben a pedagógus a biztos menedék és a megbízható támasz funkcióját tölti be a gyermek életében, akkor valóban ideiglenes kötődési személlyé válhat a gyermek számára.
A kötődés erőssége, illetve a kötődési igény típusa szerint meg kell különböztetni a kisgyermek- és a kamaszkor szakaszát: kamaszkorban a diákok pedagógusuktól kevésbé igénylik a fizikai kapcsolat biztonságot adó szerepét, azonban a másik tényező itt is jelentőségteljes marad. A gyermekeknek nagy szükségük van a pedagógus támogató, kísérő szerepére, amely szerepben a gyermeket bátorítja, tapasztalatszerzésre ösztönzi, nyomon követi tervei megvalósulását, céljai elérését.
Fiatalabb életkor és nagyobb érzékenység esetén a pedagógusnak ez a szerepe még erőteljesebb hatású, esetenként az úgynevezett másodlagos gondviselő szerepét is betöltheti, ez által pedig a részéről a gyermekkel kialakított kötődés képes lehet kompenzálni a családi hiányosságokat.
Az életkor vonatkozásában a teljes oktatási szakaszt lefedi e viszony jelentősége: a pedagógus személyisége, viselkedése, a neveltjeihez való kapcsolata óvodába kerüléstől a serdülő kor végéig jelentős mértékben fejti ki hatását a gyermekek személyiségének fejlődésére és a tanulmányi előmenetel, attitűd alakulására egyaránt.
Fontos, és talán az eddigiekben felsoroltak közül a legkézzelfoghatóbb tény, hogy a pedagógusnak a gyermekkel való harmonikus, bensőséges, segítő kötődő kapcsolata mind a külsőleg (agresszió), mind pedig a belsőleg (szorongás) megjelenő viselkedési zavarok kialakulásának, valamint a deviáns magatartásformák megjelenésének megelőzésében is nagy jelentőséggel bír.
Ezen felül, a fentebb is már említett tanulási attitűd alakulásának befolyásolása miatt is, összefüggést mutat az iskolai beválással kapcsolatosan.
Végül meg kell említeni a szociális készségek fejlettségével, a szabálykövető magatartással való összefüggést, főként két szempontból. Egyrészt, a pedagógushoz való kötődés segíti a gyermeknek az osztályközösségbe való teljesebb beilleszkedését, hiszen a felnőtt elfogadó, szeretetteljes viselkedése a gyermekközösség számára is példát mutat. Másrészt pedig, ha a pedagógus-diák kapcsolatra a konfliktusos állapot jellemző, az a gyermek viselkedését negatív irányba alakítja, amelyben a gyermeknek a társakkal és felnőttekkel való együttműködése alacsonyabb szintű lesz, illetve gyakoribbá válik a szándékosan szabályszegő magatartás.
Az itt elmondottakból is látható a pedagógus felelőssége abban, hogy tanítványaival milyen minőségű érzelmi jellegű kapcsolatot, kötődést alakít ki. Egyértelmű, hogy az e kapcsolat javára írható gyógyító, támogató, biztonságot nyújtó hatás egyrészt pótolhatatlan, másrészt pedig alapja lehet, illetve alapját kell képeznie többek között a hiperaktív figyelemzavarral küzdő gyermekekkel való bánásmódnak - mind a viselkedés irányításának segítésében, mind pedig a figyelmi funkciók működésének támogatásában.
