A viselkedésterápia alapja az a feltételezés, hogy a viselkedés tanulás eredménye. Az egészséges viselkedéshez képest a kóros viselkedés sajátos tanulási folyamat révén alakul ki.
A viselkedésterápia célja az adaptív viselkedés kialakítása, amelyet a helyes tanulási folyamatok ismétlésével érnek el. Ez biztosítja a kívánatos viselkedés megjelenését.
A tanulásnak két alapvető módja van: új válaszreakciók létrejötte egy inger hatására, illetve válaszreakciók kiváltása új ingerek által.
A viselkedés elsajátításának három alapfolyamatát különböztethetjük meg:
1. klasszikus kondicionálás
2. operáns kondicionálás
3. modelltanulás
A klasszikus kondicionálás során egy semleges inger biológiai szempontból releváns ingerré válik, amelyhez a feltételes és feltétlen inger ismételt társítása szükséges.
A kondicionált válaszok kioltás, generalizáció és diszkrimináció törvényszerűségei mentén alakulnak ki. Kioltáskor a feltételes és feltétlen inger szétválása miatt a válaszreakció megszűnik, generalizáció esetén a hasonló ingerek azonos válaszokat váltanak ki, míg diszkrimináció esetén a válaszadó megtanulja elkülöníteni a valódi ingert a hasonlóktól.
Ezek a folyamatok szabályozzák, hogyan alakulnak ki, erősödnek meg vagy tűnnek el viselkedési minták.
A pozitív megerősítés növeli egy viselkedés gyakoriságát, míg a negatív megerősítés egy kedvezőtlen esemény elmaradásával ér el hasonló hatást.
A büntetés módszere a nem kívánt viselkedés visszaszorítására ugyan alkalmas, de nagyon fontos tudni, hogy nem eredményez tartós viselkedésváltozást, és a büntetés elmúltával az adott viselkedés felerősödve visszatérhet. Tartós viselkedésváltozások elérése érdekében a büntetés helyett kioltás és konzekvens megerősítések módszerét célszerű alkalmazni.
Fentieket összefoglalva tehát, a viselkedés alakításának négy alaphelyzetét írhatjuk le, amelyek:
1. a pozitív, illetve
2. negatív megerősítéssel történő kondicionálás,
3. a büntetés és
4. a kioltás.
Az első kettő esetében a pozitív megerősítő megjelenik, illetve a negatív kiiktatódik, és a választendencia erősödik.
A büntetés hatására szintén előfordulhatnak az előbbiek, azonban a válaszok csupán időlegesen kerülnek gátlás alá, míg az utolsó esetben, a kioltás hatására a megszokott válasz elmarad, és a választendencia gyengül.
A klasszikus és operáns kondicionálás mellett a viselkedés formálásában az obszervációs vagy modelltanulás is fontos szerepet játszik, amely által a viselkedés változása más személy viselkedésének megfigyelése révén jön létre. A modelltanulás hatékonyságát a modellként szolgáló személy elfogadottsága és presztízse befolyásolja. Ez a szociális tanulás magában foglalja a modell élményeinek hatását, valamint a megfigyelt események belső modelljének kialakítását. E sajátosságaiból fakadóan magának a modellnek a fizikai jelenléte nem szükséges a viselkedésváltozás eléréséhez.
A modelltanulás terápiás jelentősége különösen nagy a szociális készségfejlesztés területén.
A kognitív viselkedésterápia alkalmazása a gyógypedagógiában
(1) Viselkedés és tanulás(4) A kognitív viselkedésterápia elemeinek alkalmazása figyelemhiányos hiperaktivitás zavar esetén - Elméleti alapok(5) Viselkedésterápiás módszerek a gyakorlatban, az ADHD kezelésében