Az alábbiakban részletesen bemutatom az operáns kondicionálás különböző terápiás alkalmazásait, a viselkedésformálás módszereit, a nemkívánatos viselkedések kezelésének stratégiáit.
A viselkedésterápia módszerei közül az operáns kondiconálás módszerét emelem ki, mivel ez a típus fejti ki konkrétan az előző fejezetben bemutatott tanuláslélektani alapokra építve, a konkrét viselkedésváltoztatás hatékony módszereit.
Bejegyzésem tartalma épít az előző poszt tartalmára, illetve azt részletesebben fejti ki.
Az operáns módszerek főként
- az új viselkedésmódok kiépítése,
- az adaptív viselkedés megerősítése, illetve
- a nem kívánatos viselkedések redukciója terén fejtik ki hatásukat.
Az operáns kondicionálás terápiás használatának lényege az, hogy
- a viselkedés intenzitását,
- frekvenciáját és
- tartalmát
a rákövetkező események
- tudatos és tervszerű alakítása révén tereljük a terápia szempontjai által meghatározott irányba,
így az operáns elemek a tervszerűség révén jelentős hatást fejthetnek ki a viselkedés differenciálódása és rögzülése érdekében.
I. Új viselkedésformák kiépítése
(1) Viselkedésformálás differenciált megerősítéssel, avagy: a pozitív megerősítést a diszkrimináns tanulással kombináló alkalmazás:
- az egyén reakcióit olyan mértékben erősítjük meg, amilyen mértékben a célviselkedéshez közelítenek.
Alkalmazásának első lépése a célkitűzés, vagyis a kialakítandó viselkedésegység pontos meghatározása.
Az előkészítő szakaszban feltérképezzük a viselkedéses deficitet és a meglévő viselkedéskészletet, amelyből potenciálisan kiválasztható lesz a célviselkedéshez legközelebb álló forma.
- A terápia első szakaszában megerősítést kap minden olyan viselkedés, amely a célviselkedéssel valamilyen mértékben rokonságot mutat,
- később pedig ezek fokozatos differenciálása történik meg, a célviselkedéshez így lépésenként közelítve.
A terápia tervezésének időszakában fontos tudatosnak lenni arra nézve, hogy milyen típusú viselkedésváltozást tekintünk a célviselkedés felé közelítő viselkedésnek. Használata például szociális viselkedések megerősítésében javasolt.
(2) Viselkedésformálás elemibb reakciók összekapcsolásával
- Ez a metodika a komplex magatartásformák lépésekre való bontását jelenti, illetve ezek felépítését, térbeli és időbeli szerveződés alapján.
- Figyelembe kell venni ennél a módszernél azt, hogy az adott viselkedési egységek között van-e olyan, ami nem megfelelő mértékben alakult ki, mert ez esetben a fejlesztést ezzel a területtel érdemes kezdeni.
A módszer igen hatékony cselekvésszervezési támogatás szükségessége – például önellátás – esetén, mivel
- a viselkedési láncolat utolsó elemével kezdik a megerősítést,
- amely elé mindig egy-egy lépést tűznek ki,
- a megerősítés azonban ugyanúgy, ahogy az első lépésben, csakis a legutolsó egységet követően jelenik meg.
Hasznos eszközök lehetnek a készség kialakításában a külső, a következő viselkedési egység indítását szolgáló segédingerek, amelyek interiorizálódása után a kliens képes lesz a hosszabb láncolat minden elemének önálló végrehajtására.
(3) Az adaptív viselkedés megjelenésének megerősítése
Szintén két módon történhet:
a) A pozitív megerősítésen alapuló módszerek ún. zsetonrendszert használnak.
- A módszer alapja a következetes megerősítés, a terápiás szempontból kívánatos viselkedés gyakoriságától, intenzitásától függő jutalom, amely meghatározott célokra használható.
- A jutalmak eléréséhez pontosan meg kell határozni a szükséges zsetonok számát, amely folyamatban a kliens szubjektív értékrendjét, illetve szükség esetén ennek átalakítási szempontjait kell figyelembe venni.
- A célviselkedés kialakulása után a megerősítés megjelenését egyre nagyobb egységekhez kell hozzárendelni (például hosszabb időtartamig valósuljon meg a célviselkedés).
b) Negatív megerősítésen alapuló módszerek
E módszerek alkalmazását igen körültekintően kell tervezni.
- A negatív megerősítésen alapuló viselkedésváltoztatás hatásmechanizmusának lényege az, hogy az egyén reakciója következtében valamely averzív hatású esemény kiiktatódik. Tehát, e tanulási forma terápiás felhasználása azt jelenti, hogy a nem kívánatos viselkedésmód megjelenését kellemetlen ingerrrel társítjuk, amely az aktuális aktivitás megszüntetésével eltűnik. Az ilyen módon működő hatótényező alkalmazható például impulzív zavarok kezelésében is.
II. A nem kívánatos viselkedés megjelenési valószínűségének csökkenése
A büntetésen alapuló módszerek közül használható
- a direkt büntetés, illetve
- a megerősítések visszavonása.
A viselkedésterápiában ezeket a módszereket averzív módszereknek vagy averzív kontrollnak nevezik, melyeknek lényege az, hogy a megszüntetni vagy gyengíteni kívánt reakciót egy averzív inger megjelenésével társítjuk.
a) A direkt büntetésalkalmazása akkor válhat szükségessé, amikor a kliensnél bizonyos okokból nem lehetséges az inadaptív viselkedéssel szemben inkompatiblis alternatív reakciók kiváltása – például önveszélyeztető magatartás.
b) Egy másik lehetősége a viselkedés averzív kontrolljának a megerősítések visszavonása:
a nem kívánatos viselkedés megjelenésekor az lesz a negatív konzekvencia, hogy valamely addig működő, kellemes inger megvonásra kerül.
c) A kioltás a szakemberek szerint a nem kívánatos viselkedések csökkentésének legeredményesebb formája lehet, mivel az a kondicionálási helyzet adja az alapját, amelyben az adott viselkedés megszokott eredménye elmarad, és ezzel egyidejűleg alkalom nyílik a kívánatos viselkedés megjelenésére és megerősítésére.
d) A telítés (szaturálás) módszerének alapfeltételezése az, hogy a kóros viselkedés gyakorisága, intenzitása vagy tartalma valamely megerősítés hasonló paramétereivel függnek össze.
Tehát, ha e paraméterekben változás történik, akkor a viselkedést fenntartó tényezők változására is sor kerül.
Például, egy kedvezőtlen viselkedésmód befolyásolásába beavatkozhatunk úgy is, hogy azt a lehető legmaximálisabb mértékig fokozzuk. Így a viselkedés korábbi megerősítő tényezői hatásukat vesztik, és a viselkedés megjelenési valószínűsége csökken.
A kognitív viselkedésterápia alkalmazása a gyógypedagógiában
(3) Viselkedésterápiás módszerek: Az operáns kondicionálás(4) A kognitív viselkedésterápia elemeinek alkalmazása figyelemhiányos hiperaktivitás zavar esetén - Elméleti alapok(5) Viselkedésterápiás módszerek a gyakorlatban, az ADHD kezelésében