Útravaló gondolatok
A düh fontos jelzés a kisgyermek részéről: energiát mozgósít, és figyelmeztet a határokra. Nekünk, felnőtteknek nem az érzést kell megszüntetni, hanem a kifejezésének módját biztonságos mederbe terelni.
2. A fázisok felismerése segít a megelőzésben.
A „fortyogó fázis” jeleinek érzékelése lehetőséget ad időben közbeavatkozni, csökkentve a kitörések számát és hevességét.
3. Az önszabályozás tanítható készség.
Ha a gyermek megtanulja érzékelni saját izgalmi szintjét, szavakba önteni érzéseit és stratégiát alkalmazni, az nemcsak a düh kezelését, hanem a tanulási sikereket és a társas kapcsolatait is erősíti.
4. Az együttműködés kulcstényező.
A szülők, pedagógusok és gyógypedagógusok által alkalmazott közös, következetes keretek adják a gyermek érzelmi biztonságát. Az egységes nyelvezet és azonos szabályok kiszámítható környezetet teremtenek.
5. A kommunikáció és a struktúrák biztonságot adnak.
A rövid, világos, pozitív megfogalmazások, valamint a kiszámítható rutinok, a vizuális segédeszközök és előre jelzett változások csökkentik a feszültséget. A vizuális eszközök érzelmi kapaszkodóként is működnek.
6. A szülők erőforrásainak védelme nélkül nincs tartós támogatás.
A szülők megterhelődése természetes. Saját feltöltődésük és szükség esetén szakember bevonása nem önzés, hanem a gyermek érdekét szolgálja. A pedagógus és gyógypedagógus szerepe itt kísérő: felismerni a túlterheltséget, és érzékenyen jelezni a segítségkérés fontosságát.
A gyermek dühkitörései mögött mindig ott van a vágy: kapcsolódni, megértve lenni, biztonságban maradni.
Biztonság, fejlődés, önirányítás
A biztonságos környezet az érzelmi fejlődés kulcsa. Olyan alapot ad, amelyben a gyermek érzelmi intelligenciája kibontakozhat, önszabályozó készségei fokozatosan kialakulhatnak, és a fejlődés során képessé válik arra, hogy saját viselkedését egyre inkább önállóan irányítsa.
ADHD-s gyermekek esetében különösen fontos:
A konfrontáció csökkentése –
minél kevesebb közvetlen utasítás, vita, szembesítés;
inkább elterelés, kerülőutak
keresése.
Világos kommunikáció – egyszerű,
egyértelmű mondatok, kevés szó, lassabb tempó, nonverbális eszközök bevonása. Rövid,
következetes és ismétlődő szabályok.
Struktúra kialakítása – előre
jelezhető napirend, szabályok, kiszámítható környezet, ami biztonságot ad.
Vizuális jelzések, segédeszközök konzekvens használata.
Figyelem a szenzoros szükségletekre
– felismerni a gyermek túlérzékenységét (hang, fény, érintés, zaj stb.), és ezekhez
alkalmazkodni. Türelmes átvezetés a tevékenységváltások során.
A kiakadások átvészelése –
felismerni a „fortyogó fázis” jeleit, biztonságot teremteni a kitörés alatt, és
segíteni a helyreállásban.
Az érzelmek irányításának tanítása
– személyes példát adni, segíteni a gyermeknek felismerni, megnevezni és biztonságos módon kifejezni a
haragot, önnyugtató stratégiákat tanítani
Tiltások helyett pozitív fogalmazás, keretezés – a gyermek erősségeire való építés, büntetés helyett jutalmazás, jóvátétel - belátás, a gyermek felelősségérzetének, önállóságának fejlesztése
Mindez segít abban, hogy a gyermek ne csak kívülről kapjon szabályozást, hanem belül is kialakuljon az önirányítás képessége. Ez az út nem gyors és nem mindig látványos, de minden apró lépés számít.
A dühből egyensúly akkor születik, amikor a gyermek érzi: érzelmei nem sodorják el, hanem kapaszkodót adnak. Ha a felnőttek következetesen, pozitívan és együttműködve reagálnak, a düh nem akadály, hanem lehetőség lesz az érzelmi fejlődésre és az önirányítás kibontakozására.
👉 A sorozat összes része:
- (1) Bevezetés
- (2) A düh fázisai
- (3) A közelgő vihar jelei
- (4) Belső kapaszkodók
- (5) Együtt könnyebb
- (6) A belső biztonság felfedezése