A gyógypedagógia, az érzelmi fejlődés és a viselkedésfejlesztés blogja. Minden viselkedés mögött történet van – érdemes meghallgatni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzelmi intelligencia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzelmi intelligencia. Összes bejegyzés megjelenítése
Dühből egyensúly – A gyermeki harag megértése és kezelése (6) A belső biztonság felfedezése
Ezzel sorozatunk végére értünk. A sorozat egyes részeiben végigkövettük, hogyan jelenik meg a düh a gyermekek életében, milyen fázisokon megy keresztül, hogyan ismerhetjük fel a korai jeleket, milyen önszabályozási eszközöket taníthatunk, és hogyan támogathatjuk közösen – szülőként, pedagógusként, gyógypedagógusként – a fejlődést.
Dühből egyensúly – A gyermeki harag megértése és kezelése (4) Belső kapaszkodók – a gyermek önszabályozásának támogatása
Ebben a részben egy újabb fontos lépcsőfokhoz érkezünk: a dühkezelés hosszú távú célja nem
az, hogy a gyermek dühkitöréseinek megelőzésében és az indulatkezelésben a
felnőtt folyamatosan részt vegyen, hanem hogy a fejlődési-érési folyamat során
a gyermek egyre inkább képessé váljon önszabályozásra.
Az önszabályozás – vagyis annak képessége, hogy a gyermek felismerje saját
izgalmi szintjét, és megfelelő érzelemszabályozó
stratégiákat alkalmazzon – a fejlődés egyik kulcsterülete.
Dühből egyensúly – A gyermeki harag megértése és kezelése (1) Bevezetés
Kevésbé tapasztalt
gyógypedagógusként sokszor előfordult velem, hogy óvodás vagy alsó tagozatos
ADHD-s gyermekek pedagógusai, szülei kértek tőlem segítséget a sorozatos
dühkitörések kezelésében. Elmondták, mit tapasztalnak, és abban várták a
támogatásomat, hogy mondjam el, amikor a dühkitörés éppen zajlik, mit tegyenek,
hogyan oldják meg a helyzetet. Volt, hogy hívtak: „Itt a dühkitörés, itt és
most csinálj valamit, mégis csak te vagy a gyógypedagógus, neked értened kell hozzá...”
Egy kivételes barát
Egy kivételes barát (A Beautiful Day in the Neighborhood, 2019). Az igaz történet alapján készült film főszereplője, Fred Rogers hosszú éveken át azt tanította a televízió képernyőjén keresztül az amerikai gyerekeknek, hogy az érzelmeinket el kell fogadnunk és meg kell élnünk. Ehhez pedig véleményem szerint pedagógiai (gyógypedagógiai) szempontból is példaértékű hozzáállást, a gyerekekhez, felnőttekhez való mély empátiát, odafordulást mutat be a film.
Mottója az is lehetne:
"Szeress, hogy mások is szerethessenek..."
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)


