A közelgő kitörés tipikus jelei
A kitörés előtti percekben a gyermek viselkedése
és testi jelei egyértelműen árulkodnak arról, hogy közel a vihar.
Testi
jelek: elvörösödés, ökölbe szorított kéz, remegő állkapocs, könnyek
megjelenése, izgatott, kapkodó mozgás.
Viselkedési jelek: egyre
hangosabb tiltakozás, vitatkozás, csapkodás, játék elhajítása, hirtelen sírás,
provokatív megjegyzések.
Érzelmi jelek: túlérzékenység
apró helyzetekre, minden apróság „problémává” válik, feszültség a hangban,
dacos arckifejezés.
(Óvodában gyakori, hogy a gyermek „csak úgy”
odacsap a másiknak, vagy hirtelen elsírja magát. Iskolában jellemző lehet a pad
csapkodása, a tanítóval való vitatkozás vagy szemtelen megjegyzések.)
Nem minden gyermek mutatja ugyanazt – az
egyéni jelrendszer szerepe
A düh közelgő kitörésének jelei minden
gyermeknél másként mutatkoznak meg. Van, aki látványosan reagál, más belül „fortyog”, és kívülről
alig látszik rajta bármi. Ezért elengedhetetlen az egyéni jelrendszer
feltérképezése.
Ebben nagy segítség a szülők bevonása. A
család jól ismeri, hogyan jelzi a gyermek, ha túlterhelődik, és mi szokott
segíteni neki a megnyugvásban.
Ha a bizalmi kapcsolat már elég erős, a
pedagógus a szülői tapasztalatok mellé a gyermek véleményét is be tudja vonni.
Nyugalmi helyzetben érdemes közösen megbeszélni, melyik szinten mi segíti őt.
Van, akinek a mozgás, másnak egy nyugodt sarok, rajzolási lehetőség vagy rövid
ölelés.
Ezt illusztrálja az alábbi kép, amely egy iskolai adhd-előadáshoz készült prezentációból származik. Az ábra bemutatja érzelmi hőmérő használatának lehetőségeit iskolás gyerekekkel: a színekhez kapcsolódó érzelmek megbeszélése és az azokhoz rendelt feszültségi szintek, valamint a megnyugvást elősegítő tevékenységek, választási lehetőségek.
E folyamat előkészítésében sokat segíthet egy gyógypedagógus is, aki támogatást nyújthat az egyéni jelrendszer feltérképezésében és a személyre szabott megoldások kialakításában. A gyógypedagógus szerepét a sorozat későbbi részeiben részletesebben is kifejtjük.
Gyakorlati eszköztár – mit tehetünk a
robbanás előtt?
·
Figyelemelterelés:
kínáljunk fel egy másik tevékenységet, ami csökkenti a feszültséget.
·
Nyugalmi
szünet biztosítása: „Menjünk most egy kicsit a kuckóba pihenni!” (iskolában:
rövid szünet, vízivás, levegőzés).
·
Empatikus
visszajelzés: „Látom, most nagyon dühös vagy” – segíti az érzelmek
tudatosítását.
·
Humor,
könnyedség: egy játékos megjegyzés oldhatja a helyzetet, ha a gyermek
még reagál rá.
·
Választási
lehetőség: „Most rajzolni szeretnél, vagy inkább a könyvespolchoz ülsz
le?”
A választás visszaadja a kontrollérzetet, ami önmagában is csökkenti a
feszültséget.
Mire figyeljünk ilyenkor: mit ne tegyünk,
mit tegyünk?
·
Ne
terheljük a gyermeket túl sok beszéddel.
👉
Használjunk rövid mondatokat („Látom, dühös vagy”), vagy jelezzünk
nonverbálisan: vállra tett kéz, halk szó, a kuckó képének felmutatása.
·
Kerüljük a
tiltó szavakat. („Ne hisztizz!”, „Ne idegeskedj!”)
👉
Nevezzük meg az érzést („Most mérges vagy”), és kínáljunk alternatívát: „Gyere,
üssük inkább a párnát” vagy „Rajzold le, mi bánt.” Ha még nincs közös
eszköztárunk, a saját ötleteinkből merítsünk. Ha már van, akkor a szülők által
javasolt vagy a gyermekkel közösen összegyűjtött megoldások közül
választhatunk.
·
Ne
erőltessük a fegyelmezést ebben az állapotban. Nem az azonnali
szabálybetartatás a cél, hanem a robbanás megelőzése.
👉
Halasszuk el a követelményt: „Most pihenj egy kicsit, a játékokat majd később
tesszük el együtt.” Így a szabály sem marad el, de nem provokálunk ki
ellenállást. A gyermek érzi a felnőtt támogató jelenlétét, ami segíti a
megnyugvást.
·
Figyeljük,
reagál-e még a figyelemelterelésre. Ha már semmire nem reagál,
átlépett a kitörés szakaszába.
👉
Ilyenkor nincs helye új próbálkozásoknak. A feladat: a többi gyermek védelme, a
veszélyes tárgyak eltávolítása, és a saját nyugalmunk megőrzése, amíg a düh
lecseng. Hosszabb távon a gyermekkel közösen kialakított szabályok mentén lesz lehetősége a feszültség levezetésére a dühkitörés folyamán is, tehát konkrét, a közösség által is elfogadott technikát, eszközt tanítunk neki erre.
A közelgő kitörés felismerése a pedagógus egyik legnagyobb kihívása, de egyben
legfontosabb lehetősége is. Ha a jelzéseket időben észrevesszük, és kéznél
vannak a megfelelő eszközök, sokszor megelőzhetjük a robbanást.
Hosszabb távon azonban a cél nem csak a
megelőzés: a gyermeknek is meg kell tanulnia, hogyan szabályozza saját
érzelmeit. A sorozat következő részében ezért arra keressük a választ, milyen
módszerekkel támogathatjuk a gyermeket abban, hogy önállóan is úrrá legyen a
dühén, és hogyan építhetünk erre egy tudatos rendszert.
👉 A sorozat összes része: