Mit tehetünk, ha egy gyermek nehezebben alkalmazkodik, gyorsabban elfárad, és a nap folyamán gyakran megmozdulna, helyet változtatna, vagy mozgás közben figyel jobban?
Hogyan segíthetjük őt abban, hogy biztonságban maradjon, miközben fokozatosan megtanulja szabályozni magát, és a közösségben is megőrizze a sikeresség élményét?
Ez az írás egy olyan szemléletet és gyakorlatrendszert mutat be, amely az ADHD-s, nagyobb mozgásigényű, szabálykövetésben nehezebben működő gyermekek támogatását szolgálja – nem fegyelmezéssel, hanem bizalommal, idegrendszeri biztonsággal és érzelmi egyensúllyal.
