Környezeti faktorok és társuló betegségek
Öröklött genetikai fogékonyság esetén (szülők átörökítik a hordozó gént) a kialakulást előidézhetik a várandósság körülményei, fizikai és lelki feltételek és behatások, vagy például, némely szakemberek szerint a terhesség alatti dohányzás, alkoholfogyasztás. Rizikófaktor lehet még az anyától való korai elszakadás, az alacsony szocioökonómiai státusz és az elhanyagolás.
A pszichés és szociális tényezők egyúttal meghatározzák a tünetek intenzitását. Ilyen tényezők
a családban: a családműködés sajátosságai, veszteségek, válás, a szülők mentális-fizikai egészsége, iskolában pedig kortárskapcsolati nehézségek, konfliktusok és tanulási nehézségek.
A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy jellemzőek a hiperaktivitásban az úgynevezett társuló betegségek. Mivel ezek az ADHD-val azonos géneken öröklődnek, az előfordulásuknak is nagyobb az esélye a hiperaktív gyerekeknél. A statisztikák szerint körülbelül tízből nyolc hiperaktív gyermeknél jelentkezik pszichiátriai zavar is [depresszió, szorongás, teljesítményszorongás, kényszerbetegség, bipoláris zavar (mániás depresszió)].
Másodlagos károsodások, negatív prognózis
Ha az ADHD-s gyermek nem kap időben megfelelő kezelést, másodlagos károsodások léphetnek fel, és nő a negatív prognózis veszélye.
A másodlagos károsodások a kezelés hiányában egymásra épülnek: ki kell emelni az ADHD-ra jellemző, sokszor súlyos önértékelési zavart és negatív énképet, amelynek következtében halmozódnak a belső felszültségek, ezek pedig magatartásbeli és testi tüneteket okoznak, így megnyilvánulhat többek között agresszió, alvászavar, fejfájás, hányinger, ingerlékenység, szorongás.
A gyermek segítség hiányában, az elfogadás és megértés megtapasztalásának hiányában, a folyamatos kudarcok miatt és a belső feszültség növekedésével egyre inkább elveszíti motivációját, kedvetlen lesz, kilátástalanság vagy fokozott düh, ellenszegülés is jellemezheti, végül pszichiátriai kórképek jelenhetnek meg, depresszió, szorongás, szerfüggőség, és a személy egyre inkább a deviancia felé sodródik.
A bejósolható jövőkép szintén az előbbi végeredményhez hasonlít. A szülő-gyerek kapcsolatban gyakoribbá válnak a konfliktusok, súlyosabb esetben oppozíciós zavarok is kialakulhatnak (ODD), amikor a gyermek nyíltan szembeszáll a szabályokkal, az autoritással. A szakirodalom szerint ebben az esetben a leggyakoribb kommunikációs forma a társak zaklatása, a konfliktuskeresés, valamint jellemző lehet a kortársbántalmazásban való részvétel, akár bántalmazott, akár bántalmazó félként.
A kortárskapcsolatok megromlanak, ezért nő a deviáns csoportokhoz való sodródás veszélye, ugyanakkor csökken az érzelmi rezonancia, a felnőttek érzelmekkel már kevésbé tudnak behatást gyakorolni a fiatalokra. Végső állomás a deviancia, antiszociális viselkedés kialakulásának veszélye lesz.
Az időben felismert probléma, a család elfogadó, támogató és következetesen nevelő légköre, a szakemberek folyamatos támogatása, az oktatási intézményekben, óvodában, iskolában történő megfelelő bánásmód segíthet abban, hogy ezt a gyermek számára is nehéz időszakot a lehető legoptimálisabb fejlődés szolgálatába állítsuk, a negatív követkemények kialakulását elkerüljük.
Cikkajánló:
Az felső képre kattintva egy felnőtt ADHD-s beszámolóját olvashatjuk.
Az alsó képre kattintva egy szakember részletes cikkét olvashatjuk az ADHD-ról.
