Az ADHD korai felismerésének fontossága

Környezeti faktorok és társuló betegségek 

Az ADHD kialakulásában szerepet játszó környezeti tényezők közül fontos megemlíteni az agy frontális lebenyét érő fizikai behatással járó károsodásokat (például az agyvérzés, agytumorok, agyvelőgyulladás vagy a leukémia). 

Öröklött genetikai fogékonyság esetén (szülők átörökítik a  hordozó gént) a kialakulást előidézhetik a várandósság körülményei, fizikai és lelki feltételek és behatások, vagy például, némely szakemberek szerint a terhesség alatti dohányzás, alkoholfogyasztás. Rizikófaktor lehet még az anyától való korai elszakadás, az alacsony szocioökonómiai státusz és az elhanyagolás. 

A pszichés és szociális tényezők egyúttal meghatározzák a tünetek intenzitását. Ilyen tényezők a családban: a családműködés sajátosságai, veszteségek, válás, a szülők mentális-fizikai egészsége, iskolában pedig kortárskapcsolati nehézségek, konfliktusok és tanulási nehézségek. 

A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy jellemzőek a hiperaktivitásban az úgynevezett társuló betegségek. Mivel ezek az ADHD-val azonos géneken öröklődnek, az előfordulásuknak is nagyobb az esélye a hiperaktív gyerekeknél. A statisztikák szerint körülbelül tízből nyolc hiperaktív gyermeknél jelentkezik pszichiátriai zavar is [depresszió, szorongás, teljesítményszorongás, kényszerbetegség, bipoláris zavar (mániás depresszió)]. 

Másodlagos károsodások, negatív prognózis 

Ha az ADHD-s gyermek nem kap időben megfelelő kezelést, másodlagos károsodások léphetnek fel, és nő a negatív prognózis veszélye. 

A másodlagos károsodások a kezelés hiányában egymásra épülnek: ki kell emelni az ADHD-ra jellemző, sokszor súlyos önértékelési zavart és negatív énképet, amelynek következtében halmozódnak a belső felszültségek, ezek pedig magatartásbeli és testi tüneteket okoznak, így megnyilvánulhat többek között agresszió, alvászavar, fejfájás, hányinger, ingerlékenység, szorongás. 

A gyermek segítség hiányában, az elfogadás és megértés megtapasztalásának hiányában, a folyamatos kudarcok miatt és a belső feszültség növekedésével egyre inkább elveszíti motivációját, kedvetlen lesz, kilátástalanság vagy fokozott düh, ellenszegülés is jellemezheti, végül pszichiátriai kórképek jelenhetnek meg, depresszió, szorongás, szerfüggőség, és a személy egyre inkább a deviancia felé sodródik. 

A bejósolható jövőkép szintén az előbbi végeredményhez hasonlít. A szülő-gyerek kapcsolatban gyakoribbá válnak a konfliktusok, súlyosabb esetben oppozíciós zavarok is kialakulhatnak (ODD), amikor a gyermek nyíltan szembeszáll a szabályokkal, az autoritással. A szakirodalom szerint ebben az esetben a leggyakoribb kommunikációs forma a társak zaklatása, a konfliktuskeresés, valamint jellemző lehet a kortársbántalmazásban való részvétel, akár bántalmazott, akár bántalmazó félként. A kortárskapcsolatok megromlanak, ezért nő a deviáns csoportokhoz való sodródás veszélye, ugyanakkor csökken az érzelmi rezonancia, a felnőttek érzelmekkel már kevésbé tudnak behatást gyakorolni a fiatalokra. Végső állomás a deviancia, antiszociális viselkedés kialakulásának veszélye lesz.

Természetesen, mindezek a negatív irányú folyamatok, ahogy a bejegyzés címében jeleztem, az ADHD korai felismerése, megfelelő kezelése esetén megelőzhetők. 

Az időben felismert probléma, a család elfogadó, támogató és következetesen nevelő légköre, a szakemberek folyamatos támogatása, az oktatási intézményekben, óvodában, iskolában történő megfelelő bánásmód segíthet abban, hogy ezt a gyermek számára is nehéz időszakot a lehető legoptimálisabb fejlődés szolgálatába állítsuk, a negatív követkemények kialakulását elkerüljük. 

Cikkajánló: 

Az felső képre kattintva egy felnőtt ADHD-s beszámolóját olvashatjuk. 

Az alsó képre kattintva egy szakember részletes cikkét olvashatjuk az ADHD-ról.