A pozitív fegyelmezésről tudatosan akkor kezdtem el szakirodalmakat olvasni, amikor több szakember gondolatai nyomán nekem is meggyőződésemmé vált ennek jelentősége.
Ahogy a hiperaktív figyelemzavarral küzdő gyermekek számára kiemelt terület a segítő struktúrák, vagyis a szabályok és keretek tudatos alkalmazása, illetve az érzelmi intelligencia területének intenzív fejlesztése, ugyanannyira fontos az, hogy a hagyományos értelemben vett büntetést felváltsuk valami sokkal hasznosabb és építő jellegű eszközzel, ami pozitív fegyelmezés néven ismert.
 |
| kdfjkdfjksjfksjkfjskjfksjfksjksk |
Elsőként, hosszú évekkel ezelőtt, a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyvre találtam rá, amely foglalkozik az érzelmi intelligencia fejlesztésével, a felnőtt személyes példaadásával, a gyermek számára a határok felállításának szükségességével és lehetőségeivel, illetve azzal, hogy milyen eszközöket vezethetünk be a "büntetés" hagyományos formáinak használata helyett.
A könyv egyik nagy erénye, hogy sorozatnevéhez híven (reneszánsz kézikönyvek) minden fejezetben rengeteg munkafüzetszerű feladatot is ad a szülőknek, illetve rajzos magyarázatokat, és egy-egy probléma megoldására konkrét javaslatokat, amelyeket analógiaként lehet a továbbiakban használni.
 |
68. oldal: Fejezzük ki egyetlen szóval... |
A másik, számomra nagyon meghatározó olvasmány azt fejti ki részletesen, hogy a gyermekkel foglalkozó felnőtt a gyermek számára milyen korlátokat használjon, illetve mindezeket mikor, és hogyan alkalmazza hatásosan.
Kell a gyereknek a korlát... Avagy: Nincs nevelés szabályok nélkül. Korlátokra természetesen a felnőttnek is szüksége van a gyermek viselkedésének tudatos szervezéshez, irányításához. Azonban nagyon fontos azt tudni, hogy a gyermekek számára a korlátok felálítása, a határok kijelölése egyben azokat a nélkülözhetetlen kereteket adja meg, amelyek között biztonságban érezheti magát, amelyek a felnőtt gondoskodó védelmét jelentik a gyermeknek.
A szerző olyan motivációs erővel fejti ki és vezeti le gondolatait, hogy az olvasó szinte úgy érzi, bármilyen nehéz helyzetben kész felvenni a kesztyűt, és készen áll azonnal kipróbálni a segítő tanácsokat a gyakorlatban.
A meggyőző gondolatok hatására könnyen belátjuk, hogy a korlátok felállítása és a következetesség gyakorlása valóban elengedhetetlen, és valójában, egy végtelen tanulási folyamat, amelyben a gyermek is és a felnőtt is fejlődik. A hibákból való tanulás pedig közelebb visz a helyes megoldásokhoz és a gyermek-felnőtt kapcsolatának javulásához.
E könyv lapjain is megjelenik az a gondolat, hogy milyen fontos a gyermek pozitív tulajdonságaiból való kiindulás, hogy a gyermekből előhozzuk azt a jót, amire fel lehet építeni a pozitív önértékelés alapjait.
A határok kijelölésének alapvető szempontjait a következőkben adja meg:
- Az átlátható és egyértelmű szabályok, a naponta egyformán ismétlődő cselekvések (rituálék) alkotják a gyermek életének a keretét, amelyek biztonságot és önbizalmat nyújtanak neki.
- A kijelölt korlátokat csak az a gyermek veszi komolyan, aki mellett egy modellt mutató felnőtt van - vagyis, olyan felnőtt, aki saját maga számára is kijelöl és be is tart bizonyos szükséges korlátokat, és képes a következetes viselkedésre. Hiszen a korlát felállításának feltétele a kölcsönös megbecsülés.
- A határokat csak közös megegyezéssel lehet felállítani (szabályokat megalkotni).
- Végül pedig, a határ kiszabásához (szabályok felállítása) nagyon fontos, hogy végiggondoljuk a szabálytartás következményét (jutalom), illetve a szabályszegés következményét. Ez a következmény* lesz az, ami a gyermekben növeli a felelősségvállalás képességét, és elejét veszi a további szabályszegő magatartásoknak.
Büntetés = célja a bosszúállás, és hogy megmutassa, ki a főnök...
Következmény = szabályszegések további megelőzésére irányuló, együttműködésen alapuló eszköz.
A borító leírása szerint, ez egy "gyakorlati kézikönyv, amely segítséget nyújt gyermekünk felelősségtudatának, problémamegoldó és együttműködő készségének kifejlesztéséhez".
Tartalmazza a már fentebb említett könyvek fő témáit, gondolatait, de még újabbakkal egészíti ki azokat, szintén konkrét gyakorlati tanácsokkal támogatva az olvasót.
Az első gondolat, ami ebben a könyvben megfogott, a szerző azon (költői?) kérdése, miszerint:
„Vajon honnan a csudából vettük azt az elképesztő gondolatot, hogy ahhoz, hogy egy gyerek jobban viselkedjék, először azt kell elérnünk, hogy rosszabbul érezze magát?”
És tényleg! Honnan vettük? Talán onnan, hogy bennünket is így neveltek... (bár remélhetőleg akad néhány szerencsésen kivételes eset), és nem is gondoltunk arra, hogy ennek nem így kellene lennie? Mindenesetre, meglehetősen gondolatébresztő a kérdés...
Sajnos, sok példát tudnék említeni arra, hogy megaláztak, kicsúfoltak, kárörvendően viselkedtek velünk, gyerekekkel a körülöttünk lévő felnőttek, az óvodától egészen a főiskoláig. De nemcsak a múltban. A jelenben is számtalan ilyen esetről tudok.
Pedig mindezek helyett a felnőtt által kezdeményezett személyes kötődés talaján kialakuló figyelem és motiváció lenne az, ami a gyermeket a felnőtt irányításának elfogadására ösztönzi. Így kialakul közöttük az együttműködés, amelynek során mindkét fél igényeit figyelembe veszik, és a nevelés kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatban, bátorító módszerekkel történik.
A pozitív fegyelmezés hatása hosszú távon mutatkozik meg, használatának fő szempontjai a következők:
- A felnőtt kedves és határozott, következetes viselkedése adja meg gyermek számára a viselkedés kereteit,
- egyúttal, olyan visszajelzést ad a gyermeknek, hogy fontosnak érezze magát és kinyilvánítja a kapcsolatban az erős kötődést.
- Fejleszti a szociális készségeket, és a gyermeket arra motiválja, hogy saját maga fedezzel fel képességeit, és használja ezeket az önálóságban és a problémák megoldásában.
A könyv szerintem alapmű mind a szülők, mind a gyermekeket szerető pedagógusok számára, mivel egészen új alapokra helyezi a gyermekekhez való hozzáállást. Illetve, azt is mondhatjuk, hogy akiben már eleve ez benne van, és ösztönösen ráérzett az attitűdre, azt minden szempontból megerősíti, hogy jó úton jár.
Mivel a könyv részletesebb bemutatása már meghaladná ennek az amúgy is hosszúra nyúlt írásnak a kereteit, így a fentieken kívül csupán két lényeges gondolatot emelek ki:
1) A felnőtt viselkedésének, kommunikációjának alapvető jellemzői kell, hogy legyenek: a nyugodt, határozott hangnem, udvarias stílus és a normál beszédtempó és hangerő.
2) A régi "jól bevált" félelemkeltés és megalázás helyett a cél:
- a belső motiváció kialakítása a felnőtt utasításainak követésére szeretetkapcsolattal,
- pozitív tulajdonságok erősítésével (önértékelés fejlesztése),
- keretek, biztonság adásával a gyermek számára (szabályok, következetesség)
Az interneten találtam egy blogot, amelynek szerzője több részes írásban mutatja be a Pozitív fegyelmezés c. könyvet. Szívből ajánlom minden érdeklődő olvasóm számára! (link)
A bemutatott könyvekből, kiemelt gondolatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a hiperaktív gyermekek segítéséhez alkalmazandó alapelvek valójában mindenfajta nevelés alapját is képezik. Azonban az ADHD-s gyermekek számára ezek használata azt is mondhatjuk, létfontosságú, hiszen náluk hiányosak azok az idegrendszeri feltételek, amelyek a viselkedés irányításához nélkülözhetetlenek. Így mi, felnőttek, szülők és nevelők tudunk nekik segíteni abban, hogy struktúrákkal - rutinokkal, keretekkel és szabályokkal könnyebbé tegyük számukra a felnőtté válás folyamatát, és biztosítsuk a harmonikusabb fejlődést.
A pozitív fegyelmezés fő szempontjai nagyon jól lefedik a hiperaktív gyermekek bizonyos szükségleteit: a felnőtt kedves és határozott, következetes viselkedése a szeretetkapcsolaton, kölcsönös tiszteleten alapul, biztosítja a gyermek számára a szükséges kötődést, ami motivációt is jelent a felnőtt kéréseinek követésére. Egyben megadja a gyermek számára a szükséges kereteket, amelyeken belül a viselkedés irányítható. A szociális és a problémamegoldó készség, illetve az érzelmi intelligencia fejlesztése pedig az önállóság, az önismeret, önbizalom, énkép pozitív fejlődéséhez, a hatékony indulatkezelés kialakulásához járul hozzá.
A pozitív fegyelmezés intézményes, iskolai alkalmazásáról is megjelent már egy könyv, amely bemutatja, hogy hogyan használhatjuk ezt a módszertani eszköztárat a tanteremben. Milyen eszközök állnak rendelkezésére a pedagógusnak, hogyan alkalmazzuk a kedvesen-határozottan-következetesen viselkedést, és milyen módon fejlesszük hatékonyan a gyerekek önállóságát, problémamegoldó gondolkodását és szociáls készségeit.
E kiadványt részletesebben egy új bejegyzésben tervezem bemutatni.
